Magyar Péter pártja hirtelen robbant be a magyar politikába Mára azonban. mintha alábbhagyott volna a lendület, megtörni látszik a pártba vetett hit.

A politikában, mint a fizikában, a gyors emelkedést előbb-utóbb követi a gravitáció. Ez nem dráma, hanem törvényszerűség. Minden új politikai formáció előbb-utóbb szembesül azzal, hogy az újdonság varázsa elmúlik, és jön a nehéz, szürke építkezés ideje. A Facebook-posztok helyét át kelleni venni a szervezetépítésnek, a lelkesedést a logisztikának. S ezek bizony hiányoznak a Tiszánál.

A Tisza Párt most tanulja meg, amit a Fidesz már húsz éve tud: a politika nem a lelkesedésről, hanem az állhatatosságról szól. A gyors siker nem helyettesíti a hosszú távú építkezést. A politika nem sprint, hanem maraton. A lendület pedig önmagában még nem stratégia. A Tisza Párt most ebben a csapdában billeg: a szél alábbhagyott, a hajó viszont már úton van.

Magyar Péter pártja most először érzi meg, milyen az, amikor a politika realitása utoléri a szónoklatokat. Most, hogy a láz lement, a Tisza Párt hirtelen ott találta magát a valóságban: szervezet nélkül, rutinos emberek nélkül, üzenet nélkül. A közösségi média lájkjai nem helyettesítik a választói bizalmat, a kormányzóképességet pedig nem lehet posztokból összerakni.

A Tisza Párt saját sikerének csapdájába esett. A lendületet nem követte struktúra. A politika törvénye egyszerű: ami nem nő tovább, az előbb-utóbb zsugorodni kezd.

Ráadásul a Tisza Párt körül megszaporodtak a botrányok, a személyi viták és az ideológiai zűrzavarok. Mindenki más irányba húzna, de a hajónak nincs iránytűje. A kapitány pedig egyre idegesebben magyaráz a fedélzeten, miközben a matrózok lassan elpártolnak, s egyre többen látják, hogy Orbán Viktor komoly ember, Magyar Péter pedig egy pojáca.

Gelencsér Attila

Kaposvár és a Zselic országgyűlési képviselője