Utóbbi kérdésre elég kézenfekvő a válasz. Azért mert bár nagyon érdekes időtöltés a kelet-európai országok volt gyarmatait kutatni, de ez a tevékenység kizárólag ködös legendákhoz, szürrealitásba hajló elfeledett felvetésekhez és alternatív történelmi fórumokra kalauzolhat minket. Ha volt is valaha a történelemben kelet-európai gyarmat, az maximum Bosznia lehet az Osztrák-Magyar Monarchia tekintetében, vagy a már-már tényleg ismeretlen Kurföld (ma Litvánia) által alapított nyugat-afrikai és karib-tengeri lerakatok jöhetnek szóba. (Oroszországot és ázsiai területeit természetesen nem soroljuk a magunk világába) Érdekes még a mai Kína területén létrehozott osztrák és magyar koncessziók története is, de ezen marginális jelentőségű, vagy ha nem is az, akkor Európán belüli hódítások a kelet-európai országok történetében zárójelbe tették a gyarmatosítás műfaját és a jelenkorba tolták az Európán kívüli világgal történő szoros kapcsolatok kialakulását. Régiónkban az új időkben az első jelentős afrikai, ázsiai, közel-keleti vagy közép-amerikai népcsoportok a 20. század második felében a szocialista rendszer oktatási programjainak köszönhetően jelentek meg, egészen más kontextusba helyezve az ideérkező diákokkal kialakuló kapcsolatokat, mint a volt gyarmatosítók esetében. A gyarmatosítás nagy időszakaiban a régió országai nem hogy más területek meghódítására készültek volna, hanem többnyire saját maguk hódítói ellen, a szuverenitásukért küzdöttek. Röviden: mi is gyarmatok voltunk leginkább – olvasható Fáy Gergely legújabb blogbejegyzésében, az Atlasz blog weboldalán.

Rendben, gyakorlatilag semmi közünk a gyarmatosítás és rabszolgatartás történetéhez, de ha már nem térdelünk, akkor miért fütyüljük ki azokat akik mégis ezt teszik?

Azért, mert a Black Lives Matter által felkarolt térdeléses gesztus sosem a rasszizmusról szólt valójában, hanem sokkal inkább egy politikai és marketing termékként vált ismertté.

A térdelést először Colin Kaepernick mutatta be az amerikai nemzeti himnusz közben így tiltakozva az ellen a zászló ellen amely véleménye szerint a rendszerszintű rasszizmus szimbóluma. Masszívan virális korszakunkban a gesztust egyből felkarolta az online és hagyományos média, ezt követően a BLM és további politikusok. A vita rövid távon elég hevessé fajult, az Egyesült Államokban is megosztva a sportszerető közönséget. Az eredeti konfliktus arról szólt, hogy vajon a nemzeti himnusz közbeni térdelés-e a legmegfelelőbb gesztus a téma bemutatására, ez lehet-e a megfelelő alkalom és hogy tényleg pont a nemzeti egységet jelképező lobogó felvonása ellen és alatt kell-e tiltakozni.

Az ügy eleve sem volt egyesítő erejű, de a kortárs politikai és marketingkommunikáció sem segített abban, hogy azzá váljon. Colin Kaepernick, egy a hozzáértők által közepesnek jellemzett amerikai futball játékos, egyes sportszergyártó cégek szerint az elnyomottak büszkeségének és a bátor kiállás szimbólumává vált, ezzel a sportolói pályafutásnál jóval jelentősebb bevételi forrást is kialakítva magának.

Mindeközben a Black Lives Matter a szintén vitatott körülményeiről ismert Georg Floyd gyilkosságot követően azért a rasszizmus elleni motivációin túli radikális baloldali, antiszemita és antidemokratikus ideológiai nézeteit is prezentálta, valamint több tucat amerikai várost borított lángba és elkezdődött a progresszívek által rasszistának tartott történelmi emlékek rombolása is, könyvek és gyakorlatilag gondolatok rendszerszintű üldözése.

A helyzet az, hogy a térdelés szorosan egybeforrt mindezekkel. Egyszerű tény, hogy a Kaepernick és a BLM által zászlóra tűzött térdelés nem a rasszizmus elleni gesztus csupán, hanem egy sokkal komplexebb politikai és piaci termék, amelyből sokan nem kérnek.

A szurkolók fütyülését vállalhatatlannak tartó számtalan Facebook bejegyzés két dologról tanúskodik: az egyik az, hogy ezeket többnyire olyanok írják, akik valószínűleg életükben nem jártak focimeccsen. A stadionokban a füttykoncert a véleménynyilvánítás teljesen bevett és kiforrott formája, ugye mondanom sem kell, hogy senki sem akarhat olyan világban élni, ahol még egy focipályán sem fér bele, hogy kifütyüljünk valamit. A lehetőség persze adott, hogy valakinek ez ne tetsszen de attól még egy focimeccs sosem lesz színházi előadás vagy politikai beszéd, ahol vállalhatatlan volna, hogy ha valaki így ad hangot a véleményének. Nehezen képzelem el, hogy egy-egy vitatott szituáció után a szurkolók halkan maguk elé mondják, hogy; „tisztelt sporttárs, úgy gondolom tévesen ítélte lesnek az iménti megmozdulást”.

Ami ennél is fontosabb következtetés az a fentinél is sokkal szomorúbb; ez pedig az a mélységes provincializmus, amellyel az az álértelmiségi réteg él együtt, amely magát ugyan progresszívnek gondolja, de mégsem néz szembe a ténnyel, hogy Angliától az Egyesült Államokig a világ számos országában reagáltak így a térdelésre, mert nem csak nálunk csapja ki a biztosítékot amikor sokunk úgy érzi, kötelező, vagy legalábbis „úgy illik”, hogy részt kell vegyünk egy politikai kampányban. Ezért szólt a fütty, nem a rasszizmus elleni kampány ellen, hanem az összes fent olvasható radikális megnyilvánulásnak, a megfélemlítésnek.

Ha pedig térképszerűen ábrázoljuk a térdelésben részt vevő és azt elhagyó országokat, akkor egyértelmű a képlet: köztes-európa országai egységesen nem kérnek belőle, de úgy általában valójában az európai többség sem tette magáévá. Az egyedüli kivétel ebből, ahogy szinte minden más fontos régiós együttműködésből is: Románia, amely továbbra is imbolyog a nyugatnak tett gesztusok és a saját identitása felvállalása között.

A magyar válogatott véleményem szerint példát mutatott a világnak is abban az értelemben, hogy a „mindenki” azaz „bárki”elleni gyűlölet ellen és egymás általános tisztelete melletti állásfoglalásként az összes válogatott mezén olvasható „RESPECT” feliratra mutatott, mindenféle kiegészítő és nemkívánatos politikai ideológiától mentesen.

A sportban nem úgy születnek a hősök ahogy a médiában; nem elég ott lenni valahol és áldozattá válni; a sportpályán a teljesítménynek jár taps, a teljesítmény pedig mérhető, a teljesítmény tény.

A cikk a hirado.hu-n olvasható.

https://hirado.hu/cikk/2021/06/15/koztes-europa-nem-terdel?