Trump nyerte az elnökválasztást, Bidenék a szavazatszámlálást
Trump nyerte az elnökválasztást, Bidenék a szavazatszámlálást
Sztálin elvtárs, a nagy demokrata, igen találóan állapította meg, csak és egyedül az számít egy demokráciában, hogy ki számolja a szavazatokat. Lukasenka belarusz elnök meg állítólag amerikai tanulmányutat tervez, fel akar hagyni az elavult keleti szavazási technikákkal. Belarussziában is lesz levélszavazás. Ki hitte volna, hogy az USA is úgy nyírja ki magát, mint bármelyik banándemokrácia? Az USA új, post mortem elnöke, Harris elnökasszony pedig nagyszabású demokráciaexportba kezd majd és sokkal jobban fognak az amerikaiak ezután figyelni a választások tisztaságára a „szövetségeseiknél”. A levélszavazatokat például majd az amerikai követségen kell megszámoltatni.
Ha fel akarja az ember sorolni azokat a jelenségeket, amelyek a csalás jeleiként értelmezhetőek egy választáson, elég a jelenlegi amerikai hírekből kimásolni a következőket.
Államonként eltérő szavazási szabályok, megfelelő azonosítás nélküli szavazási regisztráció, levélszavazás a szavazatok útjának ellenőrzése nélkül, egy jelöltre adott tömeges levélszavazatok egy időben történő felbukkanása, a különböző közvélemény-kutatások adatainak drámai eltérése egymástól és az eredménytől, a szavazatok leadási idejének hetekre, hónapokra történő széttolása, a szavazatszámlálás elhúzódása napokkal, hetekkel, a különböző módon leadott szavazatokban tapasztalható arányok akár 100 százalékos eltérülése az egyik jelölt javára. Az utólagos ellenőrzési lehetőségek hiánya, az egyik jelölt támogatóinak kizárása a szavazatszámlálás ellenőrzéséből, a szavazatszámlálás időnkénti megszakítása, az eredmények megfordulása a szavazatszámlálás vége felé minden kritikus helyen.
És mindez olyan „csatatér ingadozó” államokban, amelyeknek eredményei majd döntenek a választás eredményéről. És csak ott. És mindenütt másutt, ahol ezek a körülmények együtt nem voltak jelen, demokrata kormányzóval súlyosbítva, ott Trump simán nyerni tudott.
És persze az összes többi állam eredménye már megvan.
Nem vagyunk hülyék, pontosan tudjuk, hogy a demokraták ezt a választást elcsalták, sem Biden, sem Harris nem lesz legitim elnöke az USA-nak, akkor se, ha sikerül jogilag is végigvinni ezt az eredményt.
Elgondolkoztató, hogy Trump a totális média, „értelmiségi” és jogi ellenszélben, a csalások ellenére, a közvélemény-kutatások ellenére minimum döntetlenre tudta hozni a választást. Tisztességes küzdelemben valószínűleg sosem lenne demokrata, vagyis liberális elnöke az USA-nak.
Nagy az esélye, hogy ez volt az utolsó kétesélyes választás az USA-ban. A republikánusok valószínűleg annyira meggyengülnek most, hogy a szenátusi többségüket is elvesztik majd, ha nem a választáson, akkor majd egy-két republikánus színekben megválasztott szenátor átáll a demokratákhoz. Liberálisokkal fogják feltölteni a Legfelsőbb Bíróságot, teljessé téve az ultraliberális hatalomátvételt.
A fő baj azonban az, hogy a világ csendőre, legerősebb katonai hatalmának társadalma végletesen megosztott. A lakosság, a politikailag aktív emberek közel fele a liberális elmebajra szavazott, tulajdonképpen, a genderideológiára, a fehérellenes rasszizmusra, egy olyan szélsőségre, ami minden elemében ellentétes Amerika minden eredeti értékével és azzal, ami naggyá tette ezt az országot.
A legdrámaibb az, hogy az amerikai liberálisok semmiféle kompromisszumkészséget sem mutatnak a minimum 150 millió konzervatív amerikai felé, akik ellenében történik a nagy társadalmi átalakítás, amit az elmúlt 30 évben áterőltettek Amerikán.
A demokrácia akkor működik, ha az emberek azt a választott kormányt is elfogadják, amelyre nem szavaztak. Akár azért, mert másik pártra szavaztak, akár azért, mert egyáltalán nem érdekli őket a politika. Amerikában ennyire még sohasem vonódott kétségbe a választások tisztasága, a kétes ügyekbe is végül beletörődött a politikai elit másik fele. Habár a szinte bizonyosan csalással győző Kenedit lelőtték végül, a néhány szavazattal éppen nyerő Bush viszont 9/11 után apja befejezetlen háborújának reciklálásával meg tudta nyerni a következő választást is. Egyiket sem fogadta el igazából az aktuális ellenzéke, de a rendszerben való hite megmaradt az amerikaiak nagy többségének.
De a jelen helyzet minőségileg új, túl sok a stikli, túlságosan lejt a pálya a demokratáknak, túl agresszív mindenki. Nehezen hihető, hogy ezt le tudják nyomni a nem progresszív amerikaiak torkán. Pedig egy totális társadalmi progresszió lényege az, hogy mindig mindenkit utolér végül. Amerika nagyon közel van ahhoz, hogy már senki sem menekülhessen el a liberálisok elől. De ahhoz már nem lesznek feltétlenül elég erősek a haladárok, hogy mindenkit le is győzzenek.
Az ilyen választások után a demokrácia általában a további „fejlődés” irányába mozdul el és a következő választásokon már bevezetik az egyes jelölést, a csalások megakadályozása érdekében, mert ha egy jelölt van, akkor nem érdemes csalni a szavazatszámlálással. És különben is minek két jelölt, az amerikaiak úgyis a demokrata jelöltet választanák, nem a maradi, fasiszta republikánust. Vagy azt a már nálunk is tesztelt módszert vezetik be, hogy a demokraták és a sajtó nevezi meg a jó republikánusokat, az igaz republikánusokat. A többit meg ki kell zárni a politikai életből.
Túlzás? A fenét az, a hivatalban lévő elnök kommunikációját blokkolja a Facebook, meg a Twitter. Ez a hajó már rég elment. Nem csak az amerikai demokráciának, hanem Amerikának is vége van már régen.
A cikk a pestisracok.hu-n olvasható.